Az utóbbi években egyre több önkéntességen alapuló szervezet létesült, ezek közül könyvünk az alapítványokkal, a társadalmi szervezetekkel és a köztestületekkel foglalkozik.
Az alapítvány nem új jogintézmény, hiszen eredete a római jogig vezethető vissza. A magyar polgári jog 1987-ben honosította meg újra ezt a szervezeti formát, addig a Ptk. az egyes szerződések keretében, közérdekű kötelezettségvállalásnak tekintette az alapítványrendelést. Jelenlegi szabályozás szerint az alapítvány lényegében egy olyan, célhoz rendelt vagyontömeg, amely jogi személyiséggel rendelkezik, azaz jogai és kötelezettségei lehetnek, perelhet és perelhető. Az alapítványok alapításával, működésével és megszűnésével összefüggő alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 74/A - 74/F §-ai határozzák meg. Mint az alapítvány sajátos formáját, a közalapítvány jogintézményét a Ptk. 1993. évi módosítása vezette be, a reá irányadó rendelkezéseket a Ptk. 74/G. §-a tartalmazza. A
Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetve azokhoz csatlakozni. A társadalmi szervezet jogi személyiséggel felruházott célszervezet. A szabályozás sajátos vonása, hogy külön rendelkezéseket állapít meg a pártra és a szakszervezetekre, továbbá az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényen túl a Ptk. is tartalmaz rendelkezéseket az egyesületekre és a sportági országos szakszövetségre.
A köztestület közjogi jogi személy, jogintézményét a Ptk., valamint az egyes köztestületek létrehozását elrendelő külön törvények szabályozzák. További sajátossága, hogy törvény előírhatja azt is, hogy valamely feladatot csak köztestület láthat el, illetőleg a feladatot ellátó személy csak köztestület tagja lehet.
A közhasznú szervezetekről szóló törvény 1998. január 1.-i hatályba lépése óta az arra jogosult szervezetek maguk dönthetik el, hogy élnek-e a közhasznú besorolás lehetőségével a közhasznú jogállás megszerzése érdekében, vagy megmaradnak a korábbi státuszuk szerinti szervezetek. Mind a közhasznú besorolással rendelkező, mind a közhasznú jogállással nem rendelkező nonprofit szervezetek jellemzője, hogy gazdasági tevékenységüket az általánostól eltérő szabályozás mellett végzik, és működésüknek elsődleges célja nem a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló gazdasági - tevékenység. Az eltérő működés szabályaiból következik, hogy beszámoló készítési és adózási kötelezettségük megállapítása során is az általánostól eltérő előírásokat kell alkalmazniuk. Azonban az adókötelezettség szempontjából külön jelentősége van a közhasznú szervezetekről szóló törvénynek, amely lehetőséget teremt arra, hogy a közhasznú jogállású szervezetek külön adózási kedvezményben részesüljenek.
A kézikönyvben ismertetésre kerül az alapítványok, társadalmi szervezetek, köztestületek szervezeti szabályozása, ezen belül kiemelt szerepet kapnak az alapításra, a képviseletre és a megszűnésre vonatkozó rendelkezések. Külön fejezet foglalkozik a közhasznú jogállású szervezetekkel, ismertetésre kerülnek e jogállás megszerzésének feltételei, az eljárási szabályok és az időbeli hatály, valamint a jogállás változására, megszűnésére irányadó előírások. Jelen kiadvány a gazdálkodás körében bemutatja a sajátos számviteli előírásokat és az adózás speciális szabályait.
Mutass kevesebbet
Vélemények a könyvről