Álarcosbál

A regény hősnője, Boros Kriszti, a szürke szemű, fekete hajú, szép óbudai leányka bizonyos tekintetben csakugyan hős. Valóságos botrányt kavar, amikor nem vállalja a szereplést a rajgyűlésen, megtagadja, hogy előadást tartson a békéről... "Engem nem érdekel sem a háború, sem a béke", mondja, s ezek bizony vakmerő szavak még ma is - hát még 1960 táján! Hanem Éva néni, a finomlelkű osztályfőnöknő jóvoltából kiderül, miért viszolyog Kriszti ettől a témától. Soha nem látta édesanyját, aki Budapest ostromakor vesztette életét, amikor kislánya világra jött. Krisztit özvegy édesapja meg a nagymama neveli; úgy megszokta a család szomorú légkörét, hogy szinte nem is kíván kiszakadni belőle, bár azért kutató pillantással figyeli más gyermekek édesanyját, és tekintetében némi irigykedés is bujkál. Egyvalaki sejti meg ezt a sóvár feszültséget, Éva néni, aki maga is árvaként nőtt fel, s az ő édesanyját szintén a háború drámai eseményei sodorták el végzetesen. A regény rejtélyei sokáig szürke árnyakként imbolyognak, míg csak Éva néni meg nem rendezi az iskolában a sorsfordító maszkabált. Azon a mámorító estén a cigánylánynak öltözött Kriszti hosszú beszélgetést folytat a titokzatos Álarcossal. Vajon sikerül-e feleséget szereznie édesapjának? Jóra fordul-e ennek a néhány derék embernek a sorsa? Erről szól ez a megejtően gyöngéd leányregény, amely oly meghatóan idézi föl azt az immár több évtizede elmúlt korszakot.

Mutass kevesebbet