Albérleti szobák

Albert ​Gábor a fiatal értelmiség egy bizonyos rétegének ad hangot. Azoknak, akiket családjuk – kisgyermekkoruk még a régi világhoz köt. Mégis: már fiatalon, szinte gyerekfővel kerültek az új értelmiség iskolapadjaiba és soraiba. Milyen poggyászt hasznos magunkkal hozni a múltból? Mit kellene inkább otthonhagyniuk? Hogyan forr majd össze annyiféle elemből a szocialista Magyarország új értelmisége? – Ezek azok az izgalmas kérdések, melyeket feltesz, és ahol tud, magas színvonalú választ is ad rájuk. Legjobban sikerült novellái azok, melyek az ötvenes évek diákéletéről adnak személyes élmény hitelével átfűtött emlékezetes képet. Ezek – a Lárki-novellák – az egyetemek padjaiba, kis albérleti szobákba, hosszú hegyi sétákra, furcsa vakációkra vezetnek el, és szinte riportszerű, mégis irodalmi színvonalú híradást adnak az új értelmiség szellemi élményeiről – in statu nascendi. A későbbi darabok már napjainkban játszódnak, és Albert további útkeresésének érdekes dokumentumai. Irodalmi stílusát a kevés külső cselekmény, de sok belső lelki történés, pontos, szinte tudományos megfigyelések, hajlékony, érzékeny nyelvhasználat és atmoszférateremtő tehetség jellemzi.

Mutass kevesebbet