Albert Schweitzer

Egy ​olyan rendkívüli ember történetével ismerkedhet meg a Kedves Olvasó, akit méltán illet meg a „korszakalkotó” jelző. Elzász szülötte, a teológia és a filozófia professzora, szemináriumi igazgató, zeneművész, Bach muzsikájának ragyogó tolmácsolója. Amikor eléri harmincadik életévét, úgy dönt, hogy embertársainak közvetlen szolgálatát választja hivatásul. Elhatározása, amely sokak szemében múló szeszélynek tűnt csupán, valójában titokzatos válasz volt egy hasonlóképpen titokzatos hívásra, s így lemond már-már körvonalazódó nyugodt jövőjéről. Nyolcévi megfeszített tanulás után megszerzi az orvosi doktorátust, közben a trópusi betegségek gyógyítására szakosítja magát. Egyenlítői Afrikába utazik, „a föld legegészségtelenebb pontjára”, s az akkor még francia Gabonban kezdi meg működését. Kezdetleges eszközökkel, csak mély hitétől és feleségének megértő szeretetétől támogatva kórházat hoz létre, s a négerek ezreit gyógyítja. Igazi misszionárius, aki nem fárad bele, hogy a békét, az emberek testvériségét, „az élet tiszteletét” hirdesse két iszonyú háborút megélt világunkban. Mindvégig alázattal és magasztos céljához híven engedelmeskedik a krisztusi szeretet parancsának. „Olvastam abból a nyomorúságból, amely a szűz erdőségek bennszülöttjeit sújtotta… Érthetetlennek tűnt számomra, hogy minket európaiakat alig foglalkoztat az a nagy humanitást igénylő feladat, amelyet a távoli földrészek kínálnak nekünk…, mint ahogy a dőzsölő gazdag ember sem törődött a kapujában álló szegénnyel, és még csak eszébe sem jutott, hogy a helyébe képzelje magát, s arra a könyörületre sem hajlott, melyet szíve és lelkiismerete diktált neki.”

Mutass kevesebbet