Alföld

A ​Magyar Nagy Alföld az ország közepén terül el, a Magyar Középhegység, az északkeleti Kárpátok, a Bihar hegység, a délmagyarország hegyvidék közt. Közvetlenül jobbara trachit hegyek szegélyezik, melyek a hajdani tenger parti szélein tódulnak ki. Az A. hossza É-ról D-re 460500 km., szélessége Ny-ról K-re 220-290 km., kiterjedése több mint 90,000 km2. Általában É-ról D-re lejtősödik, de K-i és Ny-i szélei felől a közepe felé is billen s legmélyebb vonalát épen főfolyójának t. i. a Tiszának a medre jelöli meg. Nagyjából az A. egyenes és sima felszínű síkság, de közelebbről nem más, mint különböző nagyságú és magasságú síkok mozaikja. Legmélyebb a Tisza, Berettyó, Körös és Temes síkja, ezt magasabb s ismét magasabb síkok veszik körül, míg végre az A. szélein azok a legmagassabb síkok következnek, melyek a környező hegységhez símulnak. Egészben véve Alföldünk É-i vidékeinek középmagassága 120 (néhol 160-300 m.), a délieké 80 m. (néhol 70 m.). Az alföld peremén alacsony, többnyire hosszan elnyuló zátonyokra vagy torlaszforma földhátakra akadunk, s csak ezeken belül van a végtelen egyhangú sima síkság. Persze ma már ez a termékeny föld mívelve van s Magyarország anyagi erejének alapja. Geológiájában egészen sós, félig sós s utoljára édes vizű tenger borította sokáig az Alföldet. Harmadkori rétegek csak az A. szélein mutatkoznak, különben majdnem mindenütt negyedkori és áradmányi rétegek fedik. Ezek főtagjai a kavics, lösz, homok és iszap, összes átlagos vastagságuk 100-150 m. A negyedkori kavics leginkább az Alföld szélein van (Arad, Nagyvárad, Kassa, Budapest stb.); a negyedkori homok (futó homok is) leginkább a Duna-Tisza közét jellemzi, de ilyen a Nyírségnek nevezett negyedkori fennsík s az alibunári mocsár és a Duna között elterülő terület, A lösz a Duna jobb oldalán fed be roppant területeket, melyeknek előszigete a telecskai fennsík; a Tisza jobb partját 3-7 km. távolságban kíséri, baloldalán igen kevés. A lösz néhol több, mint 70 méter vastag, felső határa 350-380 m. s az Alföld folyóinak mostani medrei mind közbe vannak vájva. A folyók mostani és régi ártereit áradmányi rétegek borítják. A magyar A. negyedkori édesvizű tengere 60-70 m. mély tó lehetett, mely az Al-Duna mai szorosát a Fekete tenger sülyedésekor törte át. Az Alföld arculata igen változó, s így tényleg nem más, mint mozaik. A Duna-Tisza között homokos vízválasztó gerinc vonul dél felé Albertitől kezdve; ugyan e terület DK-i csücskén van a telecskai fennsík meredek oldalakkal 20-30 m.-rel a Tisza. ártere felett. A Duna-Tisza közét még változatossá az ember készítette Csörsz-árok és rómaisáncok teszik. A Nyírség Nagy-Károly, Debrecen és Tokaj közt gyér erdőfoltokkal vagy silány cserjékkel fedett buckák. hullámzó és kietlen tengere. Ettől keletre van az Ecsedi láp, partjain semlyékes, beljebb csupa dágvány, kotu és zsombék. A tiszamenti Rétköz és Hosszúrét mélyen fekvő térség, holt medrektől átszeldelve. A berettyói és körösi nagy Sárrétek az Alföld leglapályosabb és legcsekélyebb hajlású vidékei. Itt. a főhelye a több száz kúnhalomnak. Éghajlata váltózékony és szélsőséges. Átlagos középhőmérsék januárban -1,6°, júliusban 21,5° C.; évi átlag 10,4° C. Az egy napi változások gyakran 10-15 fokot tesznek; tavaszi fagyok még május második felében is beállnak. Az átlagos évi esőmennyiség 600 mm., de néha a szárazság igen nagy s az évi csapadék csak 400 mm., majd más évben 900 mm., ami ismét árvizek okozója. Változatos klimatikus jelenségei a hirtelen viharok, gyorsan jövő jégesők és a délibáb. Növényzetében a legtöbb növény a keleti pusztákról szakadt ide. Jellemzetes az árvalányhaj, a koronafa, mocsárfa, a nád, sás pittyó, szerbtövis, vizitök, sulyom és a sósnövények. Gazdasági növényei: buza, tengeri, zab, árpa, repce, köles, kender, dinnye, répa, bab, paszuly, lencse, napraforgó, mák, lucerna, takarmány és gyümölcsfák. Állatai: nyúl, ürge, róka, görény, patkány, egér, vakond, farkas, kánya, vércse, sólyom, pacsirta, gólya, tuzok, darú, gém, szalonka, potyka, csuka, harcsa, süllő, kárász, menyhal, viza, tok, csík sáska kolumbácsi légy, tiszavirág, ló, szarvasmarha juh disznó baromfi. Ásványai: keserüviz (Ó-Béba), salétrom, sziksó. Főfolyói: a Duna, Tisza és ezek mellékfolyói (l. ezeket). Lakossága magyar, de oláh, délszláv és német népszigetekkel. A Magyar Kis Alföld 7700 km2, a Lajta (régi magyar nevén Sár) és Vértes Bakony, a Kis-Kárpátok és Osztroski hegység közt terül el s hosszúkás medence; a Duna csaknem két egyenlő részre osztja, északira és délire, az északi a Vág völgyén, a déli a Rába völgyén nyúlik felfelé. A Duna és északi ága közt van a Csallóköz, a Duna és déli ága közt a Szigetköz. A déli rész a Duna, Fertő és Rába közt terül el. A Duna és Lajta közt fekvő rész a Nyulasok csaknem teljesen sík lapálya, a Fertő keleti roppant nagy ingoványa a Hanság.

Mutass kevesebbet