Állam- és jogbölcselet

Az államtan kérdéseinek megalapozott vizsgálata elképzelhetetlen az eszmetörténeti előzmények felidézése nélkül. Akár a folytonosságot (kontinuitás), akár a megszakítottságot (diszkontinuitás) tekintjük a történeti fejlődés meghatározó vonásának, kétségtelennek tűnik, hogy mai állami eszméink és intézményeink formálódásában a múlt meghatározó szerepet játszik, így mai jelentőségüket is csak történeti változásaik alapján lehet helyesen értékelni. A rendszeres államtani vizsgálódásokat tehát okszerűen előzi meg, vezeti be és alapozza meg az az eszmetörténeti áttekintés, amelynek feladata az említett összefüggések megvilágítása. Az állami jelenségekre orientált eszmetörténettel kapcsolatban több kérdés is felvetődik, amelyeknek előzetes megválaszolását aligha mellőzhetjük. Ez az eszmetörténet ugyanis szervesen illeszkedik be egy nagyobb és tágabb keretbe, a politikai eszmetörténetbe mint az átfogóan értelmezett politikai gondolkodás történetének egy előrehaladottabb szakaszába. Az emberi együttélésre vonatkozó első elmélkedések mint a politikai gondolkodás kezdetleges formái ugyanis minden bizonnyal igen korán, már az emberiség történetének ősi korszakaiban is megjelenhettek; utóbb, a közösségi lét kereteinek megszilárdulásával és bizonyos mértékű állandósulásával e közösségek mibenlétével, céljaival és funkcióival kapcsolatos fejlettebb nézetek és elgondolások mint következményeket, esetleg programokat is tartalmazó politikai eszmék is megfogalmazódtak, hogy azután a politikai jelenségeket és folyamatokat többé-kevésbé tudományos igénnyel leíró és magyarázó koherens politikai elméletté rendeződjenek. A kérdés most már az, hogy lehet-e és főleg indokolt-e az összefüggő történeti folyamatban ilyen "mezsgyehatárok" megvonása; lehet-e, kell-e az eszmetörténet áttekintése során ilyen, túlságosan elméleti-elvonatkoztatottnak tűnő terminológiai megkülönböztetéseket érvényesíteni. E kérdések mikénti megválaszolása azonban közvetlen gyakorlati következményekkel is jár, amennyiben logikusan összekapcsolódik azzal a nagyon is gyakorlati feladattal, hogy az előbbiekben említett, állami jelenségekre orientált eszmetörténet határait megvonjuk, kezdeteit és fejlődésének kereteit meghatározzuk. Joggal feltételezhető ugyanis - és ez szolgál következő eszmetörténeti vizsgálódásaink kiindulópontjául -, hogy a politikai gondolkodás és ezen belül a politikai eszmék történetének csak az a része releváns egy, az állam kérdéseit rendszeres formában tárgyaló államtan számára, amely ehhez a szorosabb értelemben vett állami problematikához kapcsolódik.

Mutass kevesebbet