Állatökológia

A bioszférában található 1,8x10 tonna élő anyagot egyenletesen elterítve, mint almahéj az almát borítaná be Földünk felszínét. Ez az élőanyag-héj nem lenne vastagabb 1 cm-nél és négyzetméterenként 3,6 kg anyagot jelentene. Mint tudjuk és tapasztaljuk, az élő anyag eloszlása nem egyenletes. A trópusi esőerdőkben, pl. egy négyzetméterre átlagosan 45 kg élő anyag jut, az óceánokban viszont csak 0,003 kg. Mi okozza ezt az egyenlőtlenséget? Kicsit átfogalmazva a problémát azt is kérdezhetnénk, hogy melyek azok o kényszerfeltételek, amelyek megszabják, hogy milyen populációk, hol és milyen arányban fordulnak elő. Az ökológia éppen erre a problémakörre keres választ. E biológiai tudományterület elnevezése - bár akkor még elég tág tartalommal megtöltve - Ernst Haeckelhez kapcsolódik, aki 1896-ban az OIKOS (görög: ház, lakóhely) és a LOGOS (görög: tudomány) szavakból alkotta meg az ökológia elnevezést. Az angolszász nyelvterületen még ma is elég tág értelmezéssel használják ezt fogalmat, és mindent, ami az élőlények és környezetük közötti kapcsolattal foglalkozik ökológiának neveznek. Hazánkban Juhász-Nagy Pál (1986) munkássága kapcsán lett operatívabb az ökológia meghatározása. Az ökológia élőlényközpontú tudomány, amely az egyed-feletti (szupraindividuális) organizációval foglalkozó szünbiológia része. Szorosan kapcsolódik a szünfenobiológiához, amely jelenségszinten leíró jelleggel vizsgálja a szupraindividuálís szerveződési szinteket. Az ökológia ezeknek a jelenségeknek az okát, a miértjét kutatja. A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Bizottságának 1987-es állásfoglalása szerint az ökológia tárgya a populációkra és populációkollektívumokra hatást gyakoroló "ökológiai környezeti"és az ezeket a hatásokat fogadó és ezekre reagáló "ökológiai-tűrőképességi" tényezők közvetlen összekapcsoltságának (komplementaritásának) vizsgálata. Feladata azoknak a limitálással irányított (szabályozott és vezérelt) jelenségeknek és folyamatoknak (pl. együttélés, sokféleség, mintázat, anyagforgalom, energiaáramlás, produktivitás, szukcesszió stb.) a kutatása, amelyek a populációk és közösségeik tér-időbeli mennyiségi eloszlását és viselkedését (egy adott minőségi állapothoz kapcsolható változásokat) ténylegesen okozzák. A század 50-60-as éveitől rohamos fejlődésnek induló ökológia számos oldalágat "növesztett" és ennek köszönhető, hogy ma már beszélhetünk, pl. funkcionális ökológiáról, viselkedésökológiáról, evolúcióökológiáról, alkalmazott ökológiáról, közösségökológiáról, humánökológiáról stb. Talán megbocsátható részrehajlás, hogy az előadók személyes affinitása bizonyos területekhez megmutatkozik a jegyzeten. Mindenütt törekedtünk arra, hogy az ökológia, etológia és evolúció hármassága tükröződjék az anyagon. Ezt tulajdonképpen nem volt nehéz elérni, mert az ökológiai történések és példák ritkán annyira egyoldalúak, hogy ne vetnék fel az említett kapcsolatokat. Például mimikri kapcsán természetesen adódik a kérdés, hogy a modell és utánzó populációk méretviszonyai mennyiben befolyásolják a mimikri hatékonyságát (populációdinamika aspektus); érdekes problémákat vet fel az is, hogy az utánzó faj populációi milyen mértékben hasonlóak viselkedésükben a modellhez és mennyire variál ez populációról-populációra (etológiai aspektus); végül, de nem utolsósorban az is megkérdezhető, hogy mi a mimikri adaptív értéke és miként jelenik meg a konvergencia útján két populációban (evolúciós aspektus).

Mutass kevesebbet