Állatrendszertan

E tankönyvnek és rendszerének előzményei meglehetősen messzire nyúlnak vissza. Első formája a Természettudományi Társulatnak „Az állat és élete" (II, 1942) c. kiadványában jelent meg. Ennek az egyetemi oktatás céljára módosított és bevezető fejezetekkel kiegészített alakja volt az 1952. óta használatban levő egyetemi „Állatrendszertan" c. jegyzet. Ezen épült fel a pedagógiai főiskolai „Állattan, II, Állatrendszertan" (1955) rendszerező része is. Tovább fejlesztettem a rendszert egy 1957-ben megjelent tanulmányomban. Ennek korszerűsített alakja a „Természettudományi Lexikon" első kötetében (1964) jelent meg. A változások oka az, hogy a rendszertan területén minden állandó változásban van. A Föld állatvilágának feltárása még egyáltalában nincs befejezve. Magánosok és munkaközösségek, múzeumok és állattani tanszékek az egész világon szakadatlanul kutatják hazájuk állatvilágát. Különböző expedíciók szárazon, édesvízben és tengerben terra incognita területek állatvilágát tárják fel. Utalunk itt az utóbbi években folyt magyar expedíciók munkájára. Ezek, Balogh János és Kaszab Zoltán, Andrássy István, Dely Olivér. Endrődy-Younga Sebestyén, Gozmány László, Horváth Lajos, Loksa Imre, Mahunka Sándor, Szunyogiiy János, Topál György, Zicsi András, fáradhatatlan és korszerű kutatásai, óriási állattani anyagot eredményeztek Észak- és Dél-Amerikából, Afrikából, Ázsiából és Ausztráliából. Kutatásaikat elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia, a Művelődésügyi Minisztérium és az UNESCO segítsége tette lehetővé. Tudományos eredményeik már fokozatosan megmutatkoznak a hazai és külföldi szakirodalomban. Ezek dokumentumai egy olyan expedíciós tevékenységnek, amilyen a magyar zoológia történetéhen még nem volt. Más országok kutatói is különböző arányokban egyre folytatják az állatvilág feltárását. Az új szempontok és a tökéletesedő kutatási módszerek és eszközök a réginél határozottan sokkal magasabb szintre emelik e kutatások eredményeit. Fokozza az eredményeket és jelentőségüket az, hogy az öncélú alapkutatások célkitűzései mellett egyre nagyobb igény jelentkezik a kutatások eredményeinek más, rokon területeken való felhasználására. Az alapkutatások anyagát más, de rokon természetű, részben elméleti, részben pedig gyakorlati irányú kutatásokban használják fel. így a cönológia, hidrobiológia, talaj biológia, parazitológia, emberi, állati és növényi egészségügy, mező-, erdő-, kert- és szőlőgazdálkodás, állattenyésztés, növénytermesztés, üvegházi kultúra stb. nem nélkülözhetik a káros és hasznos állatok pontos ismeretét. Ilyen irányú intézetek állandó szükséglete a szóba jövő állatok fajának meghatározása (determinálása). Erre a célra egyre szaporodnak a speciális kézikönyvek, határozókönyvek, melyek lehetővé teszik a fajok pontos meghatározását.

Mutass kevesebbet