Állókép (dedikált)

Kiss Irén nevével nem is olyan régen mint első kötetes költőnőével ismerkedhetett meg az olvasó. Ezúttal epikusként mutatkozik be. Regénye útkereső és úttévesztő fiatalokról szól. Frissen diplomázott értelmiségiekről, akiket pályakezdő gondjaik, társadalmi "helykeresésük" nyugtalansága értékfogalmak híján, nem egy esetben mellékutakra, sőt zsákutcába sodor. A regény főhőse faluról került a fővárosi egyetemre, majd bölcsészkari diplomával a zsebében, lelkében meg irodalmi becsvágyakkal külkereskedelmi levelezőként helyezkedik el - ugyancsak a fővárosban. A nagyvárosi élet vonzása, mérhetetlen tudásszomja, még mértéktelenebb szeretetéhsége újabb és újabb szellemi és szerelmi kalandra csábítja: divathóbortok, túlméretezett becsvágyak, formátlan vágyálmok vagy életidegen enerváltságok ködében fulladozó fiatalok gyülekezeteibe vonzza. E kalandok rajzán át a pesti avantgarde-csoportok életébe pillanthatunk be, s ismerkedhetünk meg e talmian csillogó, üres és tartalmatlan világ számos jellegzetes figurájával. A fiatal írónő regényének ironikus, önironikus hangvétele egy tőről sarjadt játékosan groteszk hangütésű lírájával.

Mutass kevesebbet