Álomfejtés és társadalmi valóság

Részlet a könyvből: Itt következő fejtegetéseim néhány igen egyszerű alaptételből, ill. munkahipotézisből indulnak ki. Az ókori álomfejtők - akiknek jórészt csak neve és műveiknek néhány töredéke ismeretes - általában nem templomok papjai voltak, hanem az ügyfeleiktől kapott tiszteletdíjból, a piacról éltek. Számukra tehát egzisztenciális érdek volt a nékik előadott álmokat oly módon értelmezni, hogy megfejtéseikben ügyfeleik az őket legmélyebben érdeklő kérdésekre kapjanak választ. Ez fokozottan érvényes az álomfejtő irodalmi művek szerzőire, az ókori Egyiptomtól Mezopotámián át a Római Birodalom és Bizánc álomfejtőinek tevékenységéig. E tekintetben sajátos eltérést figyelhetünk meg a történetileg vagy irodalmilag dokumentált tényleges álmok ránk hagyományozott megfejtései és az álmoskönyvekben taglalt általános receptek között (amelyek viszont ha felépítésükben nem is, megfejtéseik jellegében mutatnak egymás között bizonyos egyöntetűséget). Míg az előbbi "történeti" típusnál mindig egy-egy összetett cselekménynek kell minden szálát kibogozni, és egyes fantasztikus elemeit egységes kompozícióvá alakítani a megfejtés során - addig az álmoskönyvek az álombéli cselekménynek egyetlen statikus elemét vagy pillanatnyi mozzanatát ragadják meg több-kevesebb asszociációs szabadsággal, és ebből következtetnek az álomlátóval bekövetkezendő egyetlen (de mindig lényeges) jövőbeli eseményre. Az álomfejtők nyilván tudták, hogy minden álom különböző elemek fantasztikus szövevénye, és éppen ezeknek mindig sajátos kombinációja teszi az álmot értelmezhetővé...

Mutass kevesebbet