Alpár Ignác

Alpár Ignác a dualizmus korának egyik legtermékenyebb magyar építésze, a historizáló architektúra kiváló képviselője volt. A neves pesti asztalosmester, Schökl Mátyás a berlini tanulmányai során érett magasan képzett építésszé, aki az 1880-as évek elejétől Budapesten építette fel tervezőirodáját. E tehetséges építészeket tömörítő műhely élén a kor nagy jelentőségű megbízásait tudta sikeresen végrehajtani. Szerteágazó kapcsolatrendszerének köszönhetően sorra kapta a felkéréseket különösen lakóházakra, iskolákra, templomokra és vármegyeházákra. A Magyar Királyság minden területéről érkeztek megbízások, de kiemelten nagyszámú alkotása valósult meg Erdélyben. Széles hírnévre az Ezredéves Országos Kiállítás történelmi épületegyüttesnek tervezőjeként tett szert, majd a századfordulón a Tőzsdepalota és az Osztrák-Magyar Bank pályázatának elnyerésével a pénzügyi épületek specialistájává emelkedett. Ezek elkészültét követően a főváros legnagyobb banképületei és egy biztosítótársaság székháza, az Anker-ház valósult meg elképzelései szerint az 1910-es évekig. Alpár több szakmai társaságban vállalt vezető szerepet, és szaktudását sok tervpályázat elbírálásánál kamatoztathatta. Munkásságának jelentőségét az is aláhúzza, hogy pályáját több kiváló monográfia és számos szaktanulmány tárta az olvasóközönség elé.

Mutass kevesebbet