Alvilági napló

"... Hát bizony eléggé lerongyolódtak, mire idáig értek, ezt a kocsiban, oldalt pillantva is észre kellett vennem. Csillogó selyemtüll öltözékük elvásva és mocskolódva, kikönyökölve, térdelve, a gombok le-le szakadva, fénylő anyaga elfoszlott és feslett, a lyukak más színű cérnával, befércelve, csámpásra taposva. Hajuk talán bodorítva lehetett, s most kijött belőle a hullám, loncsosan, gondozatlanul lógott alá, és szőkítve is, a választéknál, homlokuk fölött sötétebb, barnás-korpás. Hozzá jócskán ki voltak készítve, ám a déli melegben a festék megolvadt és lecsurgott verejtékező arcukon, alatta kiütköztek nagy, lélegző pórusaik. De azért így is szépek voltak, magasak, karcsúk, kecsesek, érdekesek, fejük körül az ifjúság kiolthatatlan sugárkoronája. Furdalt, hogy miféle szerzetek: honnan jöttek, kérdeztem. A korfui Dassiából, oda meg Olaszországból. És ez a különös ruházatuk, folytattam óvatosan, már korábban is láttam őket, föltűnt, tetszik nekem, netán valami ünnepi vagy estélyi kosztüm, esetleg uniformis? A leány felelt..."

Mutass kevesebbet