Ambrus Éva

Ambrus Éva keramikus iparművészről Novák Piroska állított össze monográfiát. A design- és művészetteoretikus tanulmánya szakmai alapon vázolja fel az életművet, melynek személyes vonatkozásait a művész Pályám emlékezete című önéletírása egészít ki. A kötet második fele albumszerűen mutatja be a legfontosabb alkotásokat, s végül a Függelék adatszerűen ismerteti az életútat. Ambrus Éva (Budapest, 1941) Ferenczy Noémi- és Gádor István-díjas keramikus, porcelántervező iparművész. 1967-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán Schrammel Imre tanítványaként az első olyan osztályban, ahol jelentős reformokat vezettek be a tervezőképzésben. A diplomamunkáiban vállalt, eltérő léptékű és karakterű irányokat kijelölő feladatok - edénytervezés és plasztikus falburkolat készítése - végigkísérték egész életművét. Végzését követően az akkor induló hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban állt munkába porcelántervezőként. A kezdeti nehéz évek után az első sikert az 1971-ben kiírt Varia edénytervező pályázat hozta meg számára, amelyen Bella-207 nevű készletével első díjat nyert. Ambrus Éva 1967 és 1984 között dolgozott Hódmezővásárhelyen, 1976-tól művészeti vezetőként. 1984-től saját műhelyében alkotott Budapesten, eleinte kisebb dísztárgyakat készített egyedi megrendelésre, valamint az Iparművészeti Vállalat és a Képcsarnok számára. Ezt követték a kerti kerámia plasztikák, kisebb-nagyobb csobogók. A Millennium környékén és 2010 között köztéri díszkutak, ivókutak, szökőkutak tervezésével és kivitelezésével foglalkozott. 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Mutass kevesebbet