...ami a moSólyom mögött van

Szerves és méltó folytatása a Megtörténhetett!? könyvnek, időrendben és tartalmában egyaránt. Amíg előbbi a Rákosi-korszak brutális kegyetlenségeit (kínzások, bebörtönzések, kitelepítések, kivégzések) mutatta be, ez a Kádár-korszakra fókuszál, annak minden álságos megalkuvásával, szemforgató hamisságával. Természetesen kevésbé megrázó, mint az első kötet, ezzel is leképezve a két társadalmi-politikai rendszer relációját: Rákosiék alatt az emberi lélek legmélyebb féktelen gonoszsága tört a felszínre, itt inkább a sekélyes hitványság, a hazudozás, hitegetés, állandó hátbatámadás, ami a színházi világban valamiért mindig különös élességgel jelenik meg – volt alkalmam személyesen is megtapasztalni hasonló élményeket, ezért ebből a szempontból különösen közel éreztem magamhoz az olvasottakat. Egy kissé nehezteltem a művésznőre, amiért nem tudott néha erélyesebben és határozottabban kiállni önmagáért – ahogyan azt maga is beismeri néhányszor, hogy talán ha nem a „jobb a békesség, ha nem kerül a nevem botrány közelébe, azt értékelni fogják, és előbb-utóbb meglesz a gyümölcse” elvet követte volna, bizonyára sokminden másként alakul, mégis újra és újra beleesik ebbe a hibába. Én nem ilyen alaptermészetű ember vagyok, és például „i. k.”-nak (azóta megtudtam, kiről van szó, de ha a könyv írója szándékosan nem mondja ki a nevét, én sem fogom megtenni) valószínűleg legkésőbb a második alkalommal felküldtem volna az orrnyergét a homlokába azért, amit megengedett magának Sólyom Ildikóval szemben! Terjedelmében ez a kötet sokkal kisebb az elődjénél, és bevallom, olyannyira nem is ragadott magával, hogy éjszakába nyúlóan bújjam, és másfél nap alatt kivégezzem, de ettől még egyértelműen maximumot érdemel, legfeljebb a Megtörténhetett!?-tel ellentétben nem kerül be a kedvenceim közé.