Andrej Belij és az orosz szimbolista regény poétikája

I. Célkitűzés Könyvemben Andrej Belij regényprózájának sajátosságait, illetve Belijnek a XX. századi orosz próza megújításában játszott szerepét vizsgálom. Ez az öntörvényű, merészen kísérletező író elévülhetetlen érdemeket szerzett az orosz próza átformálásában, de természetesen ő is elődei nyomdokán haladt. Korszakalkotó újításain kívül így azt is vázolni igyekszem, miként születtek meg újításainak feltételei a XIX. századi orosz próza fejlődésében. Könyvem első három fejezetét a korábbi örökség és a beliji újszerűség közti genetikus kapcsolatnak szentelem. Itt főként olyan műveket és alkotókat tárgyalok, akik megalapozták Belij útkereséseit és fontos tanulságokkal szolgáltak számára. Először Dosztojevszkij munkásságát, pontosabban az ő kései regénytípusa és a Belij-regények közti összefüggést elemzem, amelyre már Mihail Bahtyin is utalt az 1920-as években tartott előadásaiban. (Ezek szövegét Szergej Bocsarovval együtt adtuk közre, még 1983-ban). Utána azt vizsgálom, mennyiben tekinthetők a szimbolisták Csehov követőinek (erről Belij maga is írt); végül azoknak az „első nemzedékhez" sorolt szimbolistáknak - így Merezskovszkijnak, Bijuszovnak, Szologubnak - a regénypoétikai útkereséseit veszem sorra, akiknek eredményeit Belij hasznosította. Az orosz szimbolizmus tanulmányozásának jelenlegi szakaszában fölöttébb lényegesnek tartom annak a koncepciónak a meghatározását, amely a szimbolista prózaírókat viszonylag egységes csoporttá szervezte. E közös elvek egyik forrásának Dantét tekintem, akiben az orosz szimbolisták nem csupán a költőt, hanem a Mestert is tisztelték. A századfordulót és a XX. század első negyedét a szimbolisták totális válságként élték meg. Egy ilyen korban Dante az alkotói és a hétköznapi magatartás prereneszánsz normáját, az egyén és a kozmikus világrend közötti harmónia letéteményesét jelentette számukra, akinek szimbólumrendszere egy sajátos, enigmatikus nyelv alapját képezte. Munkámban ezért külön fejezetet szentelek az orosz szimbolizmus Dante-kódjának. A Belij-kutatás még ma is fiatal tudományágnak mondható. A regényeiről megjelent monográfiák (1. V. Alexandrov, J. Elsworth vagy J. Malmstad munkáit), a róla írott tanulmányok, sőt a munkásságát kutató társaság, az Andrej Belyj Society létrehozása ellenére is jogosnak érzem L. Dolgopolovnak, a jeles Belij-kutatónak ama megállapítását, hogy az irodalomtörténet lényegében ma sem rendelkezik a Belij-próza adekvát leírásához szükséges módszerrel és terminológiával.

Mutass kevesebbet