Anglia papucsban

Szemlesütve és kissé pirulva ülök neki, hogy magyarra fordítsam e könyvemet. Úgy érzem, van valami nagyképűség abban, hogy magam elé teszem a saját angol "eredetimet" és töröm a fejem, hogyan is mondják ezt vagy azt magyarul. Az írók általában azt tartják, hogy a szerző a saját munkájának a legrosszabb fordítója, tehát könnyen találhattam volna kifogást, hogy másra hárítsam a munkát. Mégis, azt hisze, még sokkal nagyképűbb lett volna megengedni, hogy egy magyar könyv címlapján megjelenjen ez a két sor: Irta: Mikes György. Fordította: X. Y. Ezek után azt hiszem, nyugodtan elismerhetem, hogy munka közben, mint fordító gyakran elátkoztam magamat, mint szerzőt. A könyv szellemét nagyon nehéz átültetni bármely idegen nyelvre. Gondolatban ezerszer bocsánatot kértem többi fordítóimtól, akik lépten-nyomon felhívtak telefonon megkérdezni, hogy ezt vagy azt a kifejezést, hogyan fordítsák, mondjuk franciára vagy spanyolra. Bocsánatot kértem tőlük és irigyeltem őket, - mert kit hívjak én fel? Vigasztalásomra csak az szolgál, hogy a legtöbb esetben nekik sem tudtam tanácsot adni.

Mutass kevesebbet