Anglia története

André Maurois. Anglia története. Budapest. Athenaeum Kiadó. 576 p. Egészvászon. / Részlet a könyvből: ANGLIA HELYZETE »Sose felejtsük el, hogy akármilyen közel vagyunk a kontinenshez, nem tartozunk hozzá.« Bolingbroke-nak ez a mondása pontosan meghatározza Anglia természetes helyzetét. Oly közel van a kontinenshez hogy a calaisi partról tisztán lehet látni Dover fehér szirtfokait. Ez megszállásra csábít. Évezredek során össze is függött Európával, a Themze sokáig a Rajnába torkollt. A jégkorszak lezajlása után az Angliát benépesítő állatcsordák s a nyomukat követő ősvadászok Európából jöttek át a kontinensről. De bármily sekély és keskeny az angol szigetet ezidőszerint Belgiumtól és Franciaországtól elválasztó tengerszoros, elegendő ahhoz, hogy sajátossá tegye annak az országnak a sorsát, amelyet elhatárol és védelmez. "Szigetjellegű, de nem elszigetelt." Európa túl közel van ahhoz, hogy az angolok sziget jellegű elvei és erkölcsei befolyásolatlanul maradhattak volna. Majdnem azt lehetne mondani, hogy ez a szigetjelleg inkább kulturális jelenség, mint természeti. Angliát története kezdetén épúgy elárasztották a hódítók, mint más országokat és Anglia igen gyengén védekezett. Lakói akkoriban földművelésből és állattenyésztésből éltek, pásztorok és parasztok voltak, nem kereskedők vagy tengerészek.

Mutass kevesebbet