Angyali társaságban

A ​mikrofon olyan, mint a szobrász vésője. Nem mindegy, hogy melyik végén áll az ember. Én csak tudom. Volt úgy, hogy én formáztam segítségével arcképet, s volt úgy, hogy az én portrémat faragták meg vele. Azt persze nem tudom megítélni, milyen anyag vagyok, de azt igen, hogy mit próbáltak meg kihozni belőlem. Az esetek túlnyomó részében semmit. Sablonkérdés, konfekció-koncepció, érdektelen érdeklődés: a lusta változat. Aztán egy szép napon nekem estek. Úgy istenigazából. Négyen. Béla és az ő angyalai. Körbejártak, felmértek, tanulmányoztak, elképzeltek. Felkészültek. De mindenekfelett kíváncsiak voltak rám. A velem készített beszélgetésben pedig hosszú idők óta először éreztem többnek magamat, mint anyagnak, és először éreztem fontosnak magamat mint lélek. Jólesett igazi mesterember kezébe kerülni. Béla újrafogalmazott és elgondolkodtatott magam felől. Hálás vagyok érte, és a többi 33 alannyal együtt ajánlom magamat mint tárgyat ebben a különleges kötetben, mely egyben kordokumentumává válik az életünknek. Mindannyiunk életének. Mert itt mindenkinek csak egy meséje van, és valahol minden mese ugyanarról szól… Geszti Péter

Mutass kevesebbet