Apám kenyere

Nem más e kötet, mint értékőrzés. A jussomat testálom az olvasóra. Az életem fiit terjedt, vagy ahogy odahaza, Értényben mondják: cintányérjait. Szerettem volna megmutat- i ni, összegyűjteni Az megőrizni, továbbadni mindazt, amit, ha elvesztünk, akkor leszünk csak igazán szegények. Az én magyarságom - talán kiderült a sorokból - a használtan is ápolt anyanyelvünk szépségében van. Hitem eleim, eleink hite. Könyvem kalap emelő tisztelgés szüleim, nagyszüleim és az oly sokszor lenézett falusi emberek előtt. Történeteim igazak átéltek, tiszta forrásból eredőek, csörgedezők, a szereplők valóságos személyek, egyszerű, ám aranynál is értékesebb, érdekesebb kisemberek. Kultúrájuk, hagyományaik, életvitelük, értékrendjük, erkölcsük, hűségük, magyarságuk, hitük, szeretetük, könnyük, mosolyuk, furfangjuk, humoruk, nótájuk, adomájuk, mindennapjaik bújnak elő a sorokból. Időnként egy-egy kisprózában, vagy publicisztikában felbukkan a mai világ is, de csak azért, hogy megtudjuk, mit vesztettünk el az úton.

Mutass kevesebbet