Apollinaire válogatott versei (Vas István által dedikált)

Apollinaire válogatott versei. Budapest, 1959. Móra Ferenc Könyvkiadó. 207 + [1] p. Vas István Ungvári Tamásnak címzett fordítói dedikációjával! Vas István (1910–1991) kétszeres Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legfontosabb, meghatározó alakja. Budapesten született jómódú, asszimilálódott zsidó polgárcsaládban. Apai ágon felmenői rabbik voltak. Fiatalon Kassák Lajos avantgárd köréhez csatlakozott, első versei a Munka folyóiratban jelentek meg. Később elfordult az avantgárdtól, és a klasszicizáló, racionális, humanista irányzat felé fordult. Első felesége Nagy Etel mozdulatművész, harmadik felesége Szántó Piroska festőművész volt. A vészkorszakban a zsidótörvények miatt munkaszolgálatra kötelezték, a deportálástól Ottlik Géza és felesége bújtatta. Guillaume Apollinaire a 20. századi avantgárd költészet legmeghatározóbb alakja, aki radikálisan megújította a modern líra formanyelvét. Költészetét a hagyomány és az újítás szintézise jellemzi: miközben lebontotta a klasszikus költői szabályokat, megőrizte a francia dalhagyomány líraiságát és a múlt kulturális örökségét. Teljesen elvetette a pontokat és vesszőket. Ezáltal a versek ritmusa szabadabbá vált, a sorok jelentése pedig többféleképpen értelmezhető. A múlt, a jelen és a jövő egyszerre van jelen a műveiben. A modern nagyvárosi élet képei keverednek a mitológiai utalásokkal. Ő alkalmazta először a szürrealizmus kifejezést, felszabadítva az alkotói képzeletet és az álomszerű asszociációkat. (A Világirodalom Gyöngyszemei.) Illusztrált, sérült kiadói védőborítóban.

Mutass kevesebbet