Apró cseppekből lesz a zápor

Sötétben tündöklőbb a fény című kötetem (Dacia Könyvkiadó, 1975) előszavának a végén céloztam arra, hogy az ókori aforizmákéhoz hasonló színes, fordulatos anyagot találhat az olvasó a középkor és az újkor latin nyelvű irodalmában is. Ezt a rövid utalást már akkoriban ígéretnek tekintettem, amelynek becsületes teljesítéséhez azonban két igen lényeges tényezőnek a közreműködésére volt szükség. Az egyik az olvasóközönség magatartásai amely felülmúlta minden várakozásomat. Ezt az egyeseknél a múlt iránti érdeklődésből, másoknál a latin aforizmák mottóként való használhatóságának a kedves divatjából vagy éppen sznobizmusból eredő jóindulatot nem annyira szerény erőfeszítéseim eredményének tulajdonítottam, hanem annak, hogy napjainkban, amikor mind nagyobb az értelmetlen hajsza a talmi értékek után, mindenki szívesen vesz kezébe olyan olvasnivalót, amelynek semmi köze sincs ehhez a fokozódó (és időnként jeles orvosoktól, pszichológusoktól kárhoztatott) tempóhoz. Ellenkezőleg: elmélyülést feltételez, csendes tűnődést hosszú téli délutánokon vagy nyáron, a kert hűs magányában, olyan szövegeken, amelyeket sok mindennel meg lehet vádolni, csak éppen azzal nem, hogy az Idő próbáját nem állották ki.

Mutass kevesebbet