Áradat I-II. kötet egy kötetben (dedikált)

Részlet a kötetből: "Egyetlen vakítóan fényes fehér felleg lebegett a puszta felett. Lomhán lehajtotta a roppant szárnyait és a napsugarak úgy nyúltak a magasba emelt gőgös feje körül, mint mesesárkányok csodás koronája. A pusztán árnyék siklott, a világossárga homokfoltok megfakultak és a hőségmarta, hajlott füveken megrezzent az esővárás remegése. ...Valami átsiklott az oktalanul kanyargó út felett, mintha hangtalan láb lépte érintette volna a sárga, furcsán ágaskodó, tetejükön már szürkésfehér porrá omló göröngyöket. Egy pillanatra minden megrezdült, fölrezzent a sokhetes hőség tetszhalott mozdulatlanságából, azután lassan, alig észrevehetően mozdult a felleg lomha szárnya: a sugarak fény tollai lehullottak gőgösen emelkedő fejéről és a füveken futó árnyék hangtalan lábbal rohant tovább, mint a kengyelfutó a fényszekér előtt. ...Talán a nádasok körül szálló párákból született ez a szélesszárnyú felleg. Napfényt ivott a kék égbolt palotájában és úgy simogatta könnyed mozdulattal a puszta sárguló füvektől bolyhos, homokfoltoktól sebes mellét, lelopkodva számára a magasság éltető hűvösségét, mint mámort váró fehér asszony az erős, komor, együgyű koldusszerető kopottruhás testét. A láthatár szélén világoszölden villanó, kékesszürkévé fakuló messzi nádasok hevertek, mint földre hullott hullámzó délibáb. Talán szél futott valahonnan a távolban meghúzódó folyó felől, talán csak az izzadság marta szemek kápráztak."

Mutass kevesebbet