Aranyecset

Munkácsy Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része A nap szerelmese. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegeződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas, hogy ecsetjével meghódítsa a világot, a sikert, a szerelmet, a művészetet. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis, már ebben a kötetben is felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétlenek. Hite, energiája, szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei. Az Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a nagy magyar festő párizsi éveit mutatja be: a siker, a beérkezés korszakát, örömeit és gyötrelmeit s a beteg okozta művészi és emberi hanyatlását. Örök lobogás, folytonos ihlettség Munkácsy jellemzője. Sodró egyéniség, aki meghódítja ecsetjével a valóságot, lendületével környezetét, s lobogásával az asszonyokat: élete végéig megtartja a szegények közül jött ember önérzetét, öntudatát, még akkor is, amikor elragadja a pénzkeresés szenvedélye, amikor nagyúri házak portréfestője lesz. Megható színekkel ábrázolja az író Munkácsynak a tragikus sorsú Paál Lászlóhoz fűződő mély, érzelmekkel teli barátságát, amelyben izgalmasan elegyedett a kétféle egyéniség és a kétféle festői felfogás.

Mutass kevesebbet