Aranykagylótól az éjféli napig

Mielőtt elindultam volna, barátaim vastag köteteket küldtek az olasz történelemről, a régi Rómáról, a művészetről általában és más dolgokról, azzal a nyomatékos tanáccsal, hogy mindezt olvassam el. Szerencsétlenségemre nem így tettem; ennek a hanyagságnak a következménye ez a könyvecske. Az ember rendszerint valami mást cselekszik, mint amit akar. Eszem ágában sem volt utazni, mégis összevissza bolyongtam, mint egy bolond, mindennémű fuvarosholmin, de legtöbbször mégiscsak a magam két lábán, és amikor az afrikai tengernél álltam, el akartam menni Afrikába is; írni egy sort se akartam, mégis egy egész könyvet firkantottam össze, ráadásul előszót is biggyesztek hozzá, hogy sebtiben megemlítsem, mi mindenről feledkeztem meg a következőkben. Megfeledkeztem például a firenzei építészetről, a különböző borfajtákról, aztán olyasmiről például, hogyan kötözik a szőlőt, no és hát az orvietói borról, Tintorettóról, a külvárosokról, amelyeket különös érdeklődésből mindenütt átfésültem, bárhol is voltam. Itt teszek említést a paestumi templomokról, amelyek távolból olybá tetszenek, mint valami szárítópajta, közelről pedig kibontakozik dór jellegük, miről is eszembe jutnak a szép római asszonyok, akiknek szintén igen erős oszlopzatuk van.

Mutass kevesebbet