Aranykorés sex appeal: Mnémosyné leányai

Ajánlja ismerőseinek is!

(0 vélemény)

"A zene nem kívülről meghívott vendég, hanem aktív résztvevője a vitának; pontosabban: elősegíti az eszmecserét." Oszip Mandelstam: Beszélgetés Dantéról Az európai irodalom aranykorában irodalom és zene békés, boldog szimbiózisban élt egymással. Nem is létezett akkor még ez a szó: irodalom. A fiatal bázeli klasszika-filológus, Friedrich Nietzsche így különíti el az irodalom és a zene "bűnbeeséssel" felérő szétválasztásának korátaz aranykortól: "A literatúra, az irodalom szó fogalmisága elgondolkodtató és előítéletet is hordoz. [...] Az írás puszta eszköze volt a nyelv művészének, aki legelébb is beszédével és énekeivel lépett a közönség elé. [...] Ugyanakkor azt látjuk, hogy mindig több művészet kapcsolódik össze, legalábbis a cselekvés és a deklamáció művészete, de lehet a zene, a dal és a tánc is." "Elvonatkoztatnak a művészetek ilyen összefonódásától, amikor később a tisztán klasszikus irodalmi műveket kánonná teszik az olvasó ember számára. [...] elválasztották a hozzájuk tartozó művészetektől és úgy tekintették, mintha olvasóknak írták volna azokat. A mi szemléletünknek rá kell mutatnia a többi művészettel való - igen szoros! - összefüggésre is: ebből következik a nem-irodalmi műveltség képe." Az Aranykorés sex appeal - Mnémosyné leányai című kötet abba a világba hívja az olvasót, ahol az irodalomról folytatott diskurzusban a zene "nem kívülről meghívott vendég, hanem aktív résztvevő, és elősegíti az eszmecserét". A könyv a szerző egyetemi kurzusaira és a hozzájuk kapcsolódó kutatásaira épül. Az antik és magyar irodalmi kánon néhány jól ismert darabja mellett operák képezik a vizsgálódás tárgyát. Mezősi Miklós az irodalom, a mítosz és a zene kapcsolatának új perspektívákat adó felfedezésére invitálja olvasóit.