Arcmás

Oscar Wilde híres regényének hőse, Dorian Gray nagyreményű ifjú, tehetséges és romlatlan. Hibátlan külseje belső tisztaságát és kiválóságát tükrözi vissza. Festő barátja megörökíti igéző szépségét, portrét készít az ifjúról, akinek minden vágya, hogy megtartsa fiatalságát, romlatlanságát, tökéletességét. A lelkét is kész odaadni ezért. Egy másik barátja révén létrejön a fausti alku, amelynek értelmében ő maga nem, csupán vászonra festett arcképe fog öregedni, csúnyulni, romlani. Az ifjú elmerül az élvezetekben, kicsapongó, bűnös életet él. Az évek telnek, a bűnök szaporodnak - Dorian Gray arca azonban nem változik: őrzi igéző szépségét és fiatalságát. A múló idő s a szaporodó gaztettek nyoma csak a festményen látszik: az ott megörökített arcmás lesz egyre rútabb, gonoszabb, öregebb. A gazdája egy idő után kénytelen elrejteni a külvilág elől a képet, amelyen tulajdon romló lelkével nézhet farkasszemet. Csak festő barátjának fedi fel a titkot, aki döbbenten áll a kép átalakulása előtt, majd miután rájön az okra, Dorian Gray megöli őt. A végképp elzüllő, valóságos szörnyeteggé váló főhős azonban a külvilág számára továbbra is vonzó marad. Az emberek nem ismerik a valódi arcát: az csak a gondosan rejtegetett festményen látható, immár rémalakként. Noha lelkiismeret-furdalása továbbra sincs, sötét titka nyomasztja Dorian Grayt. Elhatározza, hogy megsemmisíti az arcmást. Késsel támad a képre, ám amikor belevág, az érintetlen marad, ő maga viszont holtan zuhan a földre. Aztán az emberek rálelnek az újból gyönyörű ifjút ábrázoló festményre, amely előtt egy rémséges öregember fekszik késsel a szívében. Csak a ruházatáról és a gyűrűiről ismerik fel a halott Dorian Grayt. (Debreczeni József)

Mutass kevesebbet