Árnyék az égen / Gázlámpák alatt

Részlet a könyvből: "1944 decemberének első vasárnapján Pestet már ostromgyűrű fogta körül, de a Belvárosban továbbra is játszottak a színházak, az előadásokat délután két órakor kezdték, hogy a közönség még az elsötétítés előtt hazatérhessen. Ez a korai kezdés az én napirendemet is átalakította, szeretek lassan, kényelmesen öltözni és maszkírozni, ezért már délfelé elindultam be a színházba. Akkor már napok óta rosszul aludtam, és hiába tartottam diétát, a gyomrom is émelygett, de meg sem fordult a fejemben, hogy lemondjam a fellépést, én még úgy tanultam az öregektől, hogy a színháznak nem zsenikre van szüksége, hanem üzembiztos színészekre. Mint általában, most is értem jött Jani, régi, hűséges sofőröm, mikor kinyitottam a kaput, már ott állt a fagázzal hajtott kék taxival, szabályszerűen lehúzódva a járda széléhez. Odaadtam Janinak a szokásos két pengőjét és szivarját, aztán elküldtem, gyalog vágtam neki az útnak, abban bíztam, hogy a séta rendbehoz majd. Jani egy darabig követett, hátha meggondolom magam, de újra intettem neki."

Mutass kevesebbet