Árokból jön a törpe

Az író 13 év után másodszor megjelenő könyve különleges és lenyűgöző széppróza. A édesanyjától kapott levelek nyomán – melyeket mintegy második szövegként a lap alsó részében folyamatosan közöl – tizenkilenc elbeszélésben olvashatjuk az önéletrajzi ihletésű történeteket; és Ágh István itt olyan ironikus és szarkasztikus látásmódról ad bizonyságot, amit eddigi írásaiban ilyen erővel nem tapasztalhattunk. Komor történetek ezek, nincs happy end!, ennek ellenére az utóbbi két évtized egyik legjelentősebb, legolvasmányosabb könyvét kapjuk. Látszólag csak a faluról, a falusi emberekről szól, de eközben felmutatja a 20. század legnagyobb magyar társadalmi átváltozását. Részlet a könyvből: Ezredesné, csillagokban Nehéz élete lehetett Gyeney Ádám huszárezredes özvegyének, mert a jövőbe látott, azt is tudta a csillagokból, hogy az ura a világháborúnak esik áldozatul, meg is halt Szerbiában, aztán a gyerekei sorsa, amit már helyben ismerünk. Attól volt olyan zárkózott, de a népek csak úri hóbortnak, különösségnek gondolták, ráhagyták, tették a dolgukat, amíg egyszerre bele nem keveredtek az öregasszony hatásába. A mi községünk olyan, mint a többi, miben is lenne különb? Azt meg, amit most mondani akarok, az ember még magának is fél bevallani, pedig titokban azt gondolja, neki szól a jóslat, persze csak azoknak, akik abban az időben születtek, mikor már tudhatta az asszony a csillagaikat, mióta itt lakott, az első háború után. Sok gyerekre állhat a jövendölés, de csak a fiatalabbak föltételezhetik, hogy nagy emberek lesznek, kiválasztottak, mert előttük az élet, vagy csak nevetnek rajta, mert nem hisznek még az Istenben se, hát még a csillagjóslásban, amit az egyház is tilt. Csak az anyák fejéből nem lehet kiverni azt az ábrándot, hogy a gyerekükből nagy ember legyen, és egyedül az övökéből, és akkor minden jó lesz nekik, a falunak, még az országnak is.

Mutass kevesebbet