Árpád-házi Szent Erzsébet

Minket, magyarokat, világszerte három Árpád nembeli szentről, Szent Istvánról, Szent Lászlóról és Szent Erzsébetről szoktak azonosítani. Államalapító Szent Királyunk a keresztény Európa történetének halhatatlan nagyjai között foglal helyet, emberi vonásai azonban kevésbé ismertek. Szent László, az Athleta Christi, századokon át a hősi lovageszményt testesítette meg; mindmáig a katonák védőszentje. t Az utánuk alig kétszáz, illetve jó száz évvel később élt Árpád-házi Szent Erzsébet a sugárzó hitvesi, anyai és szolgáló szeretet ragyogó példájaként él közöttünk. Ismerik és szeretik őt az egész Kárpát-medencében, aztán Itáliától Észak Amerikáig és Venezueláig, Észtországtól Svájcon át Hispániáig, Indiáig meg Brazíliáig. Mintha igazolódnék Klingsornak, a legendás erdélyi mesterdalnoknak a XIII. század hajnalán elhangzott jövendölése: Látom, hogy Magyarországon egy olyan ragyogó csillag támad, melynek fénye elhat egészen Marburgig, Marburgtól pedig besugározza az egész világot. Ha rövid, huszonnégy éves életívére tekintünk, úgy jelenik meg előttünk is, mint szelíden ragyogó csillag, mely bevilágítja a századokat, fényt szór hazájára, világrészekre, népekre miránk. Néhány évvel Erzsébet halála után a ciszterci Heisterbachi Caesarius fogalmazta meg Erzsébet első életírását. E melegen tündöklő fénybe tekintve, ezt írta: A tiszteletreméltó és Istennek drága Erzsébet, előkelő család szülötte, úgy ragyogott fel a világ sűrű ködhomályában, mint a hajnalcsillag. Homályban, ködben azóta sincs hiány. Fényre és szeretetre vágyódó nemzedékünk ma, 2007-ben, születésének 800. évfordulóján újra megfogja Erzsébet segítő kezét: hadd vezesse a gyermekeket, a kereső fiatalokat, a hitvestársakat, a családokat, a betegeket, a senkinek se kellő öregeket, hajléktalanokat, testi-szellemi fogyatékosokat Krisztus, a világ világossága felé.

Mutass kevesebbet