Ars politica

Tizenhat hónapon át, 2005 februárjától 2006 júniusáig Magyarország kulturális minisztere voltam. Ebben a minőségemben belülről is megismerhettem a magyar politika működését, intézményrendszerét és megfogalmazhattam azokat az elveket, amelyeket politikusként, tárcavezetőként és közszereplőként a legfontosabbaknak tartottam. Szokatlan válogatást tart kezében az olvasó. E könyvben ugyanis egyaránt szerepel a politikai folyamatok elemzőjeként írt néhány korábbi cikkem, valamint a már kulturális miniszterként megfogalmazott írásaim, állásfoglalásaim, hosszabb távú elképzeléseim. Persze ebben a kötetben nemcsak magasztos elvekről, elméleti megközelítésekről esik szó, hanem nagyon is mindennapi, földhözragadt gondokról, bajokról, megoldandó feladatokról. A kulturális és politikai élet szereplőit elsősorban nem az érdekelte, hogy miniszterként mit gondolok a kultúráról, hanem az, hogy mit tudok tenni érte. Ez az igény magától értetődő - bár tetteim nem voltak függetlenek az elveimtől. S tekintettel a kulturális élet szereplőinek még ma is meglévő, államtól való függőségére, valamint a krónikus pénzszűkére, mindig újabb vitákat indíthatott el a kulturális költségvetésben megjelenő egyetlen „torta" felosztása. Mindaddig, amíg csak a szűkülő állami források felosztásának elveiről vitatkozunk - bár ez sem fölösleges - elveszítjük szem elől a kultúra finanszírozásában is szükségessé vált szemléletváltást és reformot. A napi küzdelmekben is megmaradt azonban vízióm egy kulturálisan aktív társadalomról, amelyben a kultúra fontos szerepet tölt be az emberi méltóság mindennapi megélésében, a társadalmi integrációban, esélyteremtésben és a megújulásban. Ehhez szélesebb és nyitottabb kultúrafogalomra van szükség, mint amit eddig használtunk. Vallom ugyanis, hogy kultúra nélkül nincs közösség, közösség nélkül nincs emberi méltóság. A kultúra identitás és kreativitás. Egyaránt ott él a kulturális intézményekben, a kulturális örökségben és a megújuló társadalmi gyakorlatban. A kultúra hozzájárulhat a szabad emberek szabad társadalmának létrejöttéhez, de maga is törődést, védelmet, lehetőséget, szabadságot igényel. A kultúra szabadsága akkor van biztonságban, ha megszilárdul társadalmi közege: a szabadság kultúrája.

Mutass kevesebbet