A művészregény a 20. századi magyar irodalomban

Közhelyes fordulattal kezdve: fogyatkozásaival együtt is hiánypótló, invenciózus és szerfölött hasznos monográfia a Harkai Vass Éváé. Hiánypótló, hiszen a szerző többször (29., 32., 33.) hangoztatott tudomása és a magunk értesülése szerint is eleddig csak Herbert Marcuse készített hasonló műfajtörténeti összefoglalást - az a máig tanulságos munka viszont immár nyolcvan esztendeje, 1922-ben íródott, s jószerével csupán a német nagyepika vizsgálatára szorítkozott. Invenciózus könyv A művészregény a 20. századi magyar irodalomban, mert Harkai Vass Éva - ki többet is, kevesebbet is nyújt a címben foglaltaknál - igen találóan definiálja e különleges alakzatot, tárja föl jellegadó sajátosságait, vitára késztetően különíti el legfőbb változatait, s a rövidebb-hosszabb elemzésre kiszemelt művek interpretálása közben nem éri be a korábbi értelmezések citálásával és tömörítésével, hanem számos finom és újszerű észrevétele is akad. S következik az eddigiekből, hogy ez a monográfia szerfölött hasznos is: tartalmazza egy gyakorta emlegetett, így ismerni vélt, a maga immanenciájában mégis viszonylag kevéssé ismert regénytípus elméleti megközelítését, morfológiai jellemzését és szükségképp egyszerűsítő históriáját, képet ad egy nagyepikai műfajról, amely önállóan, „tisztán" nem, csakis más alapformákkal egybeszövődve, vegyülékes konstrukcióként létezik. Ha egy könyv ily érdemekkel büszkélkedhet, meg-érdemli, hogy becsülő hangsúlyokkal szóljunk róla - hibáit sem hagyva persze említetlenül.

Mutass kevesebbet