Az emlékezés hermeneutikája

Az emlékezés hermeneutikája az emlékezés filozófiai motívumát teszi tárgyává, de visszatekintő perspektívájában magának az emlékezésnek az ívét is felrajzolja. Olyan ellentétek között mozog, mint amilyen az emlékezés és a feledés viszonylata. Ebben a térben sejlenek fel a modernitás ellentmondásai, azok az antinómiák, melyek mozgásban tartották kultúránkat, egyszersmind biztosították a modern elgondolások gazdagságát. Egyfajta gyenge, hermeneutikailag értelmezett folyamatosság fényében kerülnek felszínre a hagyomány és a modernitás, a vágyfilozófia, a dekonstrukció, valamint a politikumnak azok a relációi, amelyek a kortárs értelmezések homlokterében állnak. E hermeneutikai attitűd fontosságot tulajdonít a történelmi adottságoknak, ugyanakkor olyan lehetőségek kimunkálására tesz erőfeszítéseket, amelyek a kritikai reflexió, a kérdező-rákérdező magatartás útját egyengetik. Az emlékezés visszafelé érvényesített útja nem helyreállításokra törekszik, miközben visszafelé tekint, hanem a kritikai emlékezést gyakorolja, újraírja a modernitás dimenzióit és nyitottságának feltételeit.

Mutass kevesebbet