Átjárók

Átjárók. Korunk egyik meghatározó írójának, a nagy argentin elbeszélőnek egész életművét jelképesen átszövő köztes létállapotra utal ez a cím. Cortázar egész művészete - akárcsak Az üldöző főhősének, egy zseniális jazz-zenésznek a muzsikája - állandó keresés, nekifeszülés. A teljesség olthatatlan vágyával törekszik, hogy átjusson "a túloldalra", ahol a köznapi látszatvalóság mögött megbújó valódi világot és tudást sejti, ahol igazi emberi kapcsolatokat remél. Cortázarnál többnyire mégis kudarc, csak kivételes pillanatok adománya, ihlet, megvilágosodás, mulandó csodája lehet az átjutás vagy betekintés. Eszközei pedig a művészet - főleg a zene -, a játék, a humor, a megérzés, a szerelem, a nemiségben megtestesülő ösztönlét. Cortázar mégsem mond le a tökéletességről, az emberállapot eredendő egységéről és a létünk önellentmondásait összerendező harmóniáról. Ezt keresi lankadatlanul, és nekünk, olvasóinak is ezt kínálja: kutassuk a lehetetlenben ott rejlő lehetőséget. Mindhalálig.

Mutass kevesebbet