Attila I-II.

Előszó: A történet legnagyobbjainak alakjai rendszerint a legendák ködébe vesznek, de tán egyikőjüket se rejti oly megtévesztő homály, mint világbíró nagy Attila ősünket, kinek üstökösi pályája nyilván úgy megdöbbentette kortársait, hogy százada, a népvándorlás ama viharos V. százada - az Attilánál járt Priscus Rhetor bizánci követ jelentését kivéve - alig talál tárgyilagos méltató szót a hún hódítóra. A források fennmaradt gyér lapjai, sor és mondattöredékei, a legszélsőségesebb gyűlölet és bámulat végletei közt mozognak s Attilának első igazi történetírója, a gót Jornandes püspök, csak száz évvel halála után írja meg róla szóló művét. Jornandestől viszont pontosan ezerháromszáz évnek kell eltelnie, míg a múlt század derekán a híres francia történész, Thierry Amadé oknyomozó és összegező könyvében végre feltámasztja az ámuló világ elé azt a hún királyt, ki Nagy Sándor, Caesar és napoleon mellett méltó, sőt ezeknél tán nagyobb negyedik európa leghatalmasabb hódítóinak az Olympusán. Valoó igaz, Caesar és naoleon nyomait, emlékeit csak a kis európa őrzi, míg Attila hatalmának mérföldkövei Skandináviától Indiáig, az Atlanti-óceántól a Sárga-tengerig érnek s emberfeletti dicsőségét Európán kívül ma is száz nyelven zengik az ősi Ázsia népei. De az is igaz, hogy "Isten Ostorának" tudatosan kiépített és gigászi méretű nagy hún tervével szemben a másik három nagy hódító sokkal kisebb méretű célkitűzések körében kísérletezik... Attila, nyilván még római túszkorában, nagy görög-római műveltségre tett szert s méltán kérdezhetjük, mit akart voltaképp? Új világot a népvándorlás romhalmazán s mint a két római birodalmat eltipró új Európa első államalkotójának a következő volt a terve: a rothadó keleti s a zóllött nyugati császárság helyébe egy mérsékelt égövi új világbirodalmat akart alapítani és pedig tetterős fiatal népekből: húnokból, germánokból, szláv és szarmata népekből.

Mutass kevesebbet