Auscwitzi jegyzőkönyv

A könyvet az eredeti jegyzőkönyv anyaga alapján Haraszti György látta el kísérő tanulmánnyal. Az Auschwitzi jegyzőkönyv a nemrégiben magunk mögött hagyott XX. század alapszövege. Közvetlen és friss látlelete annak, hogy mivé lett az ember abban a 2000 éves civilizációs folyamatban, amely az eredeti gyilkos természetétől kívánta megváltani. A két auschwitzi„häftling”– akik 1944áprilisában megszöktek a halálgyárból, hogy a világnak megvigyék a rossz hírt– apostoli tettével, s tanúságával, százezrek életét kívánta megmenteni. Helyette az ember természetének legpontosabb anatómiáját adták– a roppant laboratórium friss tapasztalatából, ahol ez a természet a maga eredeti teljességében kiélte magát. A magyar történelem, először a maga ezer éve alatt, az auschwitzi tettben lépett be az úgynevezett világtörténelembe: igazi tartalmat adva a csak önmagával azonos világtörténeti fogalomnak, Auschwitznak. Szellemi és fizikai értelemben. Lehetőséget és emberanyagot nyújtott, hogy a nagy emberi kísérlet beteljesedhessék. Közel félmilliós áldozattal (egykori magyar állampolgárokkal: zsidókkal és nem zsidókkal) töltötték fel rövid két hónap alatt azt a rendszert, amely még rövidebb idő alatt füstté alakította át az emberi lényt. A Múlt és Jövő kiadványa az Auschwitzból 1942 és 1944 májusa között összes kijutó informácót összegyűjtötte, s közli azoknak különböző változatait. A dokumentumokat Haraszti György történész állította össze és látta el kísérő tanulmánnyal. Az égő titok című tanulmány egy detektívregény izgalmas nyomozásával járja végig az auschwitzi foglyok vallomásairól készült dokumentumok útját a pozsonyi rabbi szobájától, Horthy Miklós, Magyarország kormányzója családjáig, a cionista szervezetektől, hitközségi„berkektől” Rooseveltés Churchill dolgozószobájáig, vagy a vatikáni udvarig. Miért csak a budapesti zsidóságot sikerült megmentenie a dokumentumoknak? Ezt kérdezi a drámai elemekben és figurákban bővelkedő oknyomozás. Kőbányai János Auschwitz evangélium című utószó esszéje a dokumentumokat és különös sorsukat az emberi civilizáció kétezer éves keretei között helyezi el. Az Auschwitzi jegyzőkönyvek titokban maradtak az igazi címzettek, a magyar zsidók előtt, akiknek a története egészen másképp alakult volna, ha megtudják, hogy mi vár rájuk a deportáló vonatok végállomásán. E titok késői, s nem a legérintettebbek részéről történő fölfedésének köszönheti a ma élő magyar zsidóság nagy többsége az életét. De sokkalta többen ennek a hírnek az eltitkolása miatt lelték égőáldozat halálukat Auschwitz máglyáin. Hiszen lett volna móde művelet lebonyolításának megakadályozására– ha a címzettek tudomására hozzák, hogy mi vár rájuk Auschwitzban. Haraszti György tanulmánya azt a folyamatot kíséri végig, hogy ez a hír miért maradt titokban, s a magyar zsidóság deportálása előtt nyilvánvalóvá lett információnak– hogy mi is folyik Auschwitzban?– mi lett a végzetes sorsa. Az Auschwitzról szóló hír kapcsán a magyar zsidóság is meghatározó szerephez jutott az egyetemes zsidó történelemben. Ha vezetői a hírt a tagjai megmenekítésére, de legalább hősi (vagy emberi) halála érdekében hasznosítják: világtörténelmet írtak volna. Így is azt tették: csak épp negatív értelemben. Ezért parázslik fel-felizzón az„égő titok” ma is– lehetetlenné téve azoknak a nemzedékeknek az életét, amelyek sem az auschwitzi tett elkövetésében, sem az elszenvedésében, sem a passzív eltűrésében nem vettek részt. A Múlt és Jövő Kiadó arra tett kísérletet, hogy a hangsúlyos közzététellel, s kommentárjaival a rettenetes, s a mai lehetőségeinket is meg-megpörkölő„égő titkot” hatástalanítsa. A titok híre (evangéliuma) életeket vissza ugyan nem adhat, de a vele való posztumusz szembesülés mégis pozitívan befolyásolhatja mindazok jövőjét, akik az eltitkolt sors miatt vesztették el sorsukat, s szenvednek„sorstalanságban” a mai napig.

Mutass kevesebbet