Avantgárd kontinuitás a XX. században

G. Komoróczy Emőke könyve a párizsi Magyar Műhely történe-téről, alapító szerkesztőiről, legjelentősebb munkatársairól hé-zagpótlónak tekinthető, hiszen a XX. század kezdetétől egészenaz ezredforduló új jelenségéig felvázolja a búvópatakszerűenhol felbukkanó, hol eltűnő experimentális költészet fontosabbepizódjait, változatait. Széleskörű ismeretanyagra építve vesziszámba a szerző a M.M. elméleti tevékenységét, poétikai újítá-sait, a meghonosított új műfajokat; a folyóirat szerepét a sok-színű hazai vizuális költészet kibontakozásában; mélyre hatolóelemzéseivel megkönnyíti az érdeklődő olvasók tájékozódásátaz avantgárd "útvesztőjében". Sikerül cáfolnia a régi vádat, mi-szerint az avantgárd pusztán hagyományromboló lenne, és fel-mutatja a Kassák, majd Tamkó Sirató nyomdokain induló és to-vábblépő művészek munkásságában azokat a szálakat, amelyeka magyar költészettörténet tradícióiba kapcsolják őket. Hangsú-lyozza (és interpretációival bizonyítja), hogy a vizuális költészet-től sem idegen a nemzeti múlt és történelem, hiszen az alkotókélményvilága abból táplálkozik, s ők is az átélt valóság-tapasz-talataikat formálják művé - méghozzá látható nyelven. Techni-kai újításaik - bizonyos idő elteltével - beépülnek a tradícióba, sfélévszázad múltán az újabb nemzedékek már hagyománykéntkezelik az ő életművüket is. Hiszen a poétikai készlet - mintminden a nap alatt - folyton változik és megújul.A Kiadó

Mutass kevesebbet