Avicenna

Aligha találunk olyan művelt embert, aki ne ismerné ezt a nevet: Avicenna. Ám kevés az olyan ember hazánkban, aki ismerné a nagy tadzsik tudós életét, viszontagságait, valóban szinte páratlan életművét. A 980-tól 1037-ig élt tudós nemcsak filozófusnak, természettudósnak, orvosnak volt kiemelkedő jelentőségű, hanem matematikusnak, zenésznek és államférfinak is. Hallatlanul izgalmas korban élt, a keleti reneszánsz, vagy másként arab reneszánsz világában. A regényes életrajz ennek a kornak a levegőjét árasztja felénk. Érdemes közelebbről megismerkednünk vele azért is, mert akkor megértjük, hogy a keleti reneszánsz nélkül sohasem hajthatott volna olyan csodálatos virágokat a nyugati sem. Az elbeszélés középpontjában természetesen Avicenna élete áll. Hol híres-neves tudós - feudális fejedelmek kegyeltje és kedvence -, hol földönfutó száműzött; hol uralkodók bizalmas tanácsadója, hol tömlöcben sínylődő rab. Vándorlása, hányattatásai közepette is szüntelenül, sokat dolgozik: tanítja a fiatalokat, könyveket ír, embereket gyógyít. A muzulmán középkor maradi tunyaságával szemben ott állnak igazi humanista eszméi, a posványos obskurantizmussal szemben ott ragyog lángelméjének fénye, aminek ékes tanúsága a 270 alkotásból fennmaradt több mint 160 mű. E regény nemcsak ismereteinket gyarpítja, hanem irodalmiságával is gyönyörködtet. Kiváló történelmi regény, egy olyan kor és társadalom regénye, amit mi itt főként az Ezeregyéjszakából ismerünk. Mindenkinek ajánlhatjuk, aki kedveli a történelmet, és szeret igazán nagy emberekkel - legalább könyvön keresztül - barátságot kötni.

Mutass kevesebbet