Az ács fiának hivnak

Részlet a műből: A béke csöndes, verőfényes napjaiban tűnt föl nálunk először. Csönd és nyugalom ülte meg lomhán az országot, a hivatalos közéletet és a polgári sajtót közjogi viták, a Bécscsel való sok száz éves nagy magyar pör foglalkoztatta, a haladó értelmiség már vágyakozva tekintgetett a művelt Nyugat felé, a nagyváradi "holnapos" gárda már elindult új csapásokon, új színt, új életet vinni be tespedező irodalmunkba, Ady már megírta a magyar sorsot minden másnál jobban kifejező tragédiás költeményeit, de a magyar mélységek lakóiról, a magyar dolgozó munkásokról, munkásnyomorúságról, munkáscélokról, küzdelmekről legföljebb csak szolgabírói végzésekben, rendőri aktákban esett szó. A nagyközönség nem értette, nem is akarta érteni és ezért nem is érdeklődött a szociális problémák és még kevésbé a szocialismus iránt. Ekkor jelent meg magyarul Sinclair első regénye: A mocsár. A magyar fordítás megjelenését nem kísérte harsonák zúgása, aránylag csöndesen foglalt helyet a könyvesboltok polcain, dobszó nem kísérte, botrány nem tette kapósabbá. Szédületes sikerről, olyanról, mint ami Arcybasev Szanyin-ját, vagy később Else Jerusalem Szent Skarabeusát kísérte, kiadója igazán nem beszélhetett - de fogyott. Láthatatlan szálakon behuzódott irodalmi közvéleményünkbe, megismerték a nevét és akadtak, akik megpróbálták beskatulyázni valahová az írót és munkáját a többi ismert író és regény mellé, ha nem másért, hát kényelemszeretetből, mert olyan bajos szemben állni, mint olvasónak az íróval és azzal az érzéssel, hogy nem tudjuk, hová tegyük, nem tudunk mit kezdeni vele. Sinclair-rel azonban bajok voltak, nem illett bele semmiféle gondolati fiókba és A mocsár tartalmának súlyával szétnyomott minden elméleti keretet.

Mutass kevesebbet