Az agrárizmus és viszonya az iparfejlődéshez, a véderőhöz (Dedikált)

Napjaink társadalmi és gazdasági életének súlyos gondot okoz az agrárszféra nehéz helyzete. Viták zajlanak az ágazat támogatásának rendszeréről, a jövedelmezőségről az értékesítési nehézségekről, az agrárollóról. Mintegy évszázada a magyar mezőgazdaság hasonló problémákkal küzdött. De történelmi időkbe, az Osztrák-Magyar Monarchia korszakába vezet vissza egy másik stratégiai ágazat, a honvédelem néhány fontos kérdése is, mintegy előre vetítve a civil kontroll körül ma is zajló véleménykülönbségeket. A monográfia, amelyet kezében tart az olvasó, ezért is időszerű. Feltátja és elemzi — sok tekintetben elsőként a szakirodalomban — az agrárius érdekvédelem kibontakozását és ütközéseit a gazdasági élet más szereplőivel, elsősorban a merkantilistának nevezett ipari lobbyval, amelynek egyes exponensei — mint a szerző utal rá — a hazai hadiipar megalapításának is előfutárai lettek. A tét az volt: mely ágazat érdekei domináljanak a kormányzat gazdaságpolitikájában. A szerző jól átgondolt szerkesztéssel világos, a figyelmet egyetlen pillanatra sem lankasztó előadásmódban világítja meg az agrárius irányzathoz fűződő társadalompolitikai célkitűzéseket, érzékeltetve egyben a szélesebb politikai összefüggéseket is. Ez utóbbiak közül figyelmet érdemlő új iránya a vizsgálódásnak, hogy a szerző kapcsolódási pontokat keres a korszak egyik fontos agrárstratégiai erőcsoportjának koncepciója és törekvései, valamint katonapolitikai állásfoglalásai között a kérdéskör eddig nem érintett vonatkozásait tárva fel. Az agrárius historikum és a véderőviták áttekintésével sajátos aspektusból közelíti meg a magyar parlamentarizmus egyik legjelentősebb közjogi polémiáját, s fontos adalékokkal járul hozzá annak felidézéséhez, hogy a történelmi arisztokrácia egyik erőcsoportja miként viszonyult a közös és a magyar hadsereg nemzeti üggyé vált kérdéseihez.

Mutass kevesebbet