Az ​agrárlobbi tündöklése és bukása az államszocializmus időszakában

A ​jelen kötet témája az érdekérvényesítés, a lobbizás azért számított tabutémának 1989 előtt, mert a kommunista párt az érdekviszonyok hierarchikus „szentháromságából” kiindulva magának tartotta fenn a jogot, hogy felismerje és képviselje a társadalmi (össznépi) érdeket. Ugyanakkor az érdekviszonyok természetes tagoltsága – épp a különböző helyzetű emberek eltérő érdekei miatt – továbbra is létezett. Ezzel együtt a „szocialista” társadalomban is kialakultak érdekérvényesítő csoportok. Míg Nyugaton a lobbicsoportok tevékenységét nemcsak kutatták, hanem oktatták is, addig idehaza mindez egészen az 1980-as évekig tabutéma volt. Az agrárlobbi léte a Kádár-rendszerhez kötődik, az előzmények mégis visszanyúlnak az 1950-es évek első felére, Nagy Imre első miniszterelnökségének idejére. A szerző az első fejezetben feltárja az agrárlobbi létrejöttének történeti hátterét, majd működés közben igyekszik bemutatni céljait, eszközeit, szervezeti kereteit. Milyen szervezetek, intézmények képezték az agrárlobbi bázisát? Milyen hálózatot építettek ki? Hogyan épültek be a formális hatalmi, közéleti struktúrákba? Hogyan formálódott az eszköztáruk és a munkamódszerük? Melyek voltak a legnagyobb sikereik? Milyen politikai küzdelmeket kellett megvívniuk más lobbicsoportokkal? A kutatómunkát a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja tette lehetővé, s a szerzőt e téma feltárása terén elért eredményeiért Bolyai János Emlékplakettel tüntették ki 2013 júniusában.

Mutass kevesebbet