Az alattvaló

Részlet a könyvből: Diederich Hessling puhány kisfiú volt, leginkább álmodozni szerett, félt mindenkitől, és sokat fájt a füle. Nem szívesen hagyta el télen a meleg szobát, nyáron a szűk kis kertet, amely a papírgyár rongyaitól bűzlött, és ahol az ódon házak magas deszkaemeletei alatt sárgaakác és orgonabokrok tengődtek. Ott bujta Diederich az imádott meséskönyvet és ha felpillantott belőle, olykor nagyon megrémült. Mellette a padon, tisztán látta, varangyos béka ült, félakkora, mint ő maga! Vagy amott a fal tövében, hasig a földbe süppedve, egy törpe sandított felé. A törpénél és a varangynál is félelmesebb olt a papa, s őt ráadásul még szeretni is kellett. Diederich szerette az apját. Ha torkoskodott vagy füllentett, addig ténfergett szepegve és hunyászkodvaaz íróasztal körül, amíg Hessling úr meg nem neszelt valamit és le nem vette a falról a nádpálcát. Minden egyes ki nem derült gazság nyomán valamilyen kétség vegyült Diederich gyermeki odaadásába és bizalmába. Amikor a papa egy ízben rokkant lábával megbotlott és legurult a lépcsőn, fiacskája eszelősen tapsikolt - utána meg elszaladt.

Mutass kevesebbet