Az alkony éve

Rendkívül érdekes és izgalmas alkotás, mivel benne a közelmúltat, az alkony évét, az 1943-as és az 1944-es év első negyedévének eseményeit, saját ifjúságát és művészbarátai életét, egy budapesti művésztársaság szokásait, találkozóit, hétköznapjait, reakcióit, érdeklődési körét, lelkesedéseit és kicsinyes torzsalkodásait, szövevényes szerelmi bonyodalmait, felemás baráti kapcsolatait, művészi törekvéseit és meghökkentően fura "világon kívüliséget" írja meg, illetve ábrázolja a szerző. Zongoraművészek, írók, irodalomtörténészek, szerkesztők, kiadói lektorok, színészek, festők, széplelkek és kékharisnyák, mecénások, fiatal lányok, üzeletemberek, a polgári társadalom értelmiségének jellegzetes alakjai kavarognak a regény lapjain. De mintha valamiféle kábulatban, félálomban élnének, és öntudatlanul, holdkórosként mozognának a tragikus történelmi idők forgatagában. Alig vesznek tudomást a körülöttük zajló eseményekről. Álomvilágot, káprázatos tündérvilágot szeretnének fölépíteni maguknak. Nem törődnek a háborúval sem, egészen addig, amíg a való élet brutalitása, a bombázások, a német megszállás rá nem döbbentik őket arra, hogy ezidáig egy hazug, mesterkélt világban éltek.

Mutass kevesebbet