Az államtalanítás dilemmái: munkaerőpiaci kényszerek és választások

SZALAI JÚLIA 1995 őszén, amikor nyomdába adtuk az „államtalanítás" kérdéseivel foglalkozó ama kötetünket, amely a „régi" állam lebontásának és az „új" felépítésének a szociálpolitika terrénumán érzékelhető első tapasztalatait összegezte,1 a könyvet a következő sorokkal ajánlottam Olvasóink figyelmébe: „E bevezető sorokat hadd zárjam egy némiképp talán formabontó ajánlással: ez a kötet nyitány, és nem végeredmény. Igaz, a tanulmányok gyűjtését és együvé szerkesztését befejeztük, s a munkát most kiadjuk a kezünkből. De ezt semmiképp sem azzal a szándékkal tesszük, mintha azt hinnénk, valamit lezártunk, valaminek a végére jutottunk. Szándékunk ezzel éppen ellentétes: a közléssel munkatársainkat, kollégáinkat, tanítványainkat és a szélesebb nagyközönséget további együttgondolkodásra és a mainál pontosabb kérdések megfogalmazására, majdan pedig a most körvanalazhatóknál talán megnyugtatóbb közös politikai válaszok megtalálására szeretnénk inspriálni. S ha e könyv elindítója lehet a politika eme kívánatos, ma mégis oly nagyon nélkülözött diskurzusának, akkor a legtöbbet értük el, amit ma társadalomkutató, szerkesztő és kiadó remélhet."

Mutass kevesebbet