Az állatok szöveteinek és sejtjeinek tenyésztése

Az állatok szervrészleteinek, szöveteinek és sejtjeinek a szervezeten kívül, mesterséges körülmények között (in vitro) való fenntartása nagyjából egyidős századunkkal. Az első ötven évben túlnyomórészt a különböző szervekből kimetszett szöveti fragmentumokból készültek a tenyészetek. Ezért gyökeresedett meg a szövettenyésztés kifejezés, annak ellenére, hogy az ötvenes évektől kezdődően egyre inkább tért hódított a szövetek sejtekké való disszociáltatásának módszere. Már a tízes évek elejétől, amikor először sikerült állati sejtek osztódását in vitro megfigyelni, az állati szövettenyésztés szorosan összekapcsolódott a rákkutatással. A steril körülmények iránti szigorú követelmények egészen az elmúlt időszakig némi titokzatossággal övezték és egyben gátolták is a szövettenyésztés módszerének elterjedését. Az antibiotikumok felhasználása a negyvenes években csökkentette, az áramló steril levegővel működő fülkék elterjedése a hetvenes években pedig lényegében felszámolta a széleskörű elterjedés akadályait. Az állati szövettenyésztés ma már a kísérleti biológia legkülönbözőbb területeinek nélkülözhetetlen, mindennapi eszköze. Amellett, hogy a sejtbiológia alapismeretek egyik fő forrása, továbbra is fontos módszere a rákkutatásnak és a virológiának. Egyre inkább felhasználják a biokémiával, genetikával, élettannal, immunológiával foglalkozók, terjed az alkalmazása az orvosdiagnosztikai gyakorlatban. Az utóbbi időben robbanásszerűen fejlődő embriológiai, génsebészeti és biotechnológiai kutatások szintén nagymértékben támaszkodnak rá. Mivel magyar nyelvű irodalom e témában szinte alig van, feltétlenül szükséges volt ennek a jegyzetnek a megírása. Amint azt az alcím is mutatja, itt csak az alapfeltételek és alapfogalmak rövid ismertetésére kerül sor. A szövettenyésztés során alkalmazott technikák, a rájuk épülő speciális kísérleti módszerek és rendszerek bemutatását a jegyzet tervezett II. és III. füzete fogja tartalmazni.

Mutass kevesebbet