Az ámokfutó / Der Amokläufer

E kötet értéke nemcsak "ismeretlenségében" rejlik. Az Ámokfutó verssorai kitűnően jellemzik Déry írói-költői magatartását is, dadaizmusának (amelybe a legkülönbözőbb avantgarde irányok elképzelései keverednek) sajátos, egyéni jellegét. Amely ugyan vágyik arra, hogy kimondja a természet s ösztöneink lázas és vak erőinek káoszát, ugyanakkor azonban nem tud lemondani arról a hitéről sem, "hogy az embereket új, szebb rendbe lehet vezetni". E racionalitással és társadalmi jobbratöréssel párosuló lázadó hév, amelyek távoli párhuzamát talán George Grosz művészetében lehet megjelölni, alakítja ki Az ámokfutó sajátos formanyelvét is. A költő lapkivágatokkal "illusztrál", mint Max Ernst vagy merzeiben Kurt Schwitters, ám azoknak nem csupán dekoratív szerepet szán: egyfajta filmszerű háttérként és megjelenítésként társítja szövegeinek logikai vázához. (Hogy tudatosan választott illusztratív szerepről van szó, azt nemcsak az alcím, de a magyar és a német változat képanyagának összevetése önmagában is bizonyíthatja.)

Mutass kevesebbet