Az anya

Részlet a könyvből: "A munkástelep fölött, a füstös, olajos levegőben mindennap remegve bömbölt a gyárduda, és a mogorva emberek, akiknek nem volt idejük, hogy alvással felfrissítsék izmaikat, e hívásnak engedelmeskedve, a kicsiny, szürke házakból, akár a megrémült csótányok, kiszaladtak az utcára. Hideg homályban mentek a következetlen utcán a gyár magas kőketrecei felé; a gyár közömbös magabiztossággal várta őket, és sok-sok tucatnyi zsíros, négyszögletes szemével megvilágította előttük a sáros utat. A sár csak úgy cuppogott a lábuk alatt. Álmos hangok, rekedt kiáltások hallatszottak, durva szitok tépte kajánul a levegőt, az embereket meg más hangok üdvözölték: a gépek nehéz lármája, a pára morgása. Mogorván és szigorúan derengtek a magas, fekete kémények, és mint vastag botok emelkedtek a telep fölé. Este, mikor már-már lenyugodott a nap, és a házak ablakain fáradtan ragyogtak piros sugarai, a gyár kidobta kőméhéből az embereket, akár a hasznavehetetlen salakot, és ők a levegőben ragadós gépolajbűzt árasztva, éhes fogaikat ki-kivillantva, fekete arccal, kormosan, ismét mentek-mentek az utcákon. Hangjukban most már élénkség, sőt öröm csengett: mára véget ért a kényszerű munka, és otthon vacsora meg pihenés várta őket."

Mutass kevesebbet