Az aradi vértanúk I-II.

"Véget ért a magyarországi és erdélyi hadjárat és meghódoltatás, és megvan az a kellemes érzésem, hogy egyes-egyedül az én személyemnek köszönhető az ellenség megsemmisítése. A hadsereg és a történetírás feladata, hogy ennek a kijelentésnek az igazáról a valóságnak megfelelő ítéletet alkosson; jó lelkiismeretem és a diadal megnyugtat, olyan tetterővel vittem véghez mindent, minden vonatkozásban, amilyenre nem sok példa van a történelemben... Paszkevics amnesztiát követelt mindnyájuknak, kereken megtagadtam, csak a legénységnek adtam meg őrmestertől lefelé, a vezérekre, képviselőkre és tisztekre vonatkozólag magamnak tartottam fenn a további rendelkezés jogát - ez annyit jelent, hogy a vezéreket felköttetem, az ellenségnél szolgálatot vállalt osztrák tiszteket pedig, akik polgári foglalkozásúak voltak vagy őrmesterek a mi szolgálatunkban, közembernek besoroztatom... Az újságírók mind nekem fognak esni, kivált a derék angolok, nem bánom, a lelkiismeretem tiszta, csak igazságot szolgáltatok - és ami a legfontosabb, jól és nyugodtan alszom, mert meggyőződésem és kötelességem szerint járok el. Aki látta, mint én is, mit tettek ezek a gazfickók Magyarországgal, a lehető legigazságosabb dolognak fogja tartani, hogy átsegítjük őket a másvilágra... Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestül irtom ki a gazt. A lázadók minden vagyonát elkobzom a régi magyar törvények értelmében, utasításaim nincsenek, de teljhatalmam van, korlátlanul rendelkezhetem a király nevében." 1849. augusztus 24. Haynau

Mutass kevesebbet