Az aranyhalak

"Aznap semmit se dolgoztam, mert nagyon le voltam maradva a malmozással, és azt kellett bepótolni. Néha viharossá fokozódó, meleg szél fújt be az irodám ablakán, és a szűk kis mellékutca túloldalán álló Mansion House Hotel olajégőiből kirepülő pernye úgy kavargott az íróasztalom üveglapján, mint a virágpor a parlagon hagyott földeken. Éppen azon töprengtem, hogy le kellene menni megebédelni, amikor Kathy Horne lépett be az ajtón. Magas, kopottas, szomorú szemű, szőke nő volt, aki valamikor rendőr volt, de elveszítette az állását, amikor hozzáment Johnny Horne-hoz, egy ócska kis csekkhamisítóhoz, mert azt hitte, hogy mellette majd megjavul a fiú. Johnny egyáltalán nem javult meg, Kathy viszont azóta is várt rá, hogy kijöjjön a börtönből, és elölről kezdje a csekkhamisítást. Kathy addig is a Mansion House Hotel trafikjában ült, és a pult mögül nézte az olcsó szivarjuk füstjébe burkolózva flangáló kis kóklereket. Néha adott egy tízest is egyik-másiknak, hogy elszelelhessen a városból. Ilyen jószívű asszony volt." Azután Kathy hírét veszi a Leander-gyöngyöknek, amiket valami bűnöző rejteget. A becsületes megtaláló busás jutalomban részesülne. Felajánlja Philip Marlowe-nak, hogy felezzenek... Újabb négy mesteri kisregényt kínálunk az olvasónak a kemény krimi koronázatlan királyától.

Mutass kevesebbet