Az ártatlanság kora

„1987 végén a tudományos intézetekben dolgozók és az egyetemi oktatók között futótűzként terjedt a hír, hogy a kutatóintézetekben - a pártközpont intenciói alapján - jelentős létszámcsökkentésre és költségmegvonásra kerül sor. ( ) Ám míg korábban lényegében ellenállás nélkül hajtották végre a munkahelyeken a tisztogatási akciókat, 1987-ben másként alakultak a dolgok. A kutatóintézetekben és az egyetemi oktatók körében ebben az időben már nyíltan megfogalmazódtak a párt álláspontjával ellentétes nézetek és törekvések. A tudományos területen dolgozók közül egyre többen és egyre szervezettebben lázadtak fel az ellen a szerep ellen, amelyet a pártközpont rájuk osztott." Ilyen előzmények után indult útjára a rendszerváltozás első és sok szempontból legfontosabb civil szerveződése, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, amelyből a később megalakuló, és ma is aktív Liga Szakszervezet is kinőtt, és így kezdett éledezni a civil társadalom 1987-ben Magyarországon. Az első szabadon választott parlament tagjainak több mint a fele valamelyik demokratikus szakszervezetből indult, itt sajátította el a demokratikus politizálás és érdekérvényesítés gyakorlatának alapjait. Ezt a tanulási folyamatot, a sokszor nem kevés önfeláldozást és leleményt igénylő rendszerváltó küzdelmeket idézi fel a könyv. E monográfia megírását bő tíz évvel ezelőtt fejeztem be. Az anyaggyűjtés során interjút készítettem számos ma is aktív politikussal, akik mind ebből a fészekből repültek ki, együtt harcoltak a demokratikus Magyarország megteremtéséért, ám a politikai küzdőtér ellentétes oldalain állva ma már jószerivel szóba sem állnak egymással. Megváltoztak a körülmények, megváltoztak a szereplők, és néhány kérdést én is másként látok. A tíz évvel ezelőtti kéziraton mégsem változtattam, mert meggyőződésem, hogy a történet így őrzi meg hitelét, hamvasságát, lendületét és egy kicsit visszaidézi a rendszerváltó idők romantikáját is.

Mutass kevesebbet