Az asszony körül

Részlet a könyvből: Most, hogy már jobban vagyok, a szanatórium is tetszik nekem. Finom és előkelő hely ez, csak gazdag betegeknek való. A fehér kötényes, fehér főkötős ápolónők ugy festenek, mint egy angol operette show-girljai; az ember szinte lesi, mikor kezdenek énekelni és táncolni? A tanár, akit mi bizalmasan mesternek szólitunk, szerencsés keveréke a művésznek és a maitre d'hótelnak. Azok közül az isteni rablók közül való, akik azzal szögezik a kést az ember mellének: „Életet, de pénzt!'' Az uram is mindig azt mondja, hogy inkább a hasát nyittatja ki vele, mint a pénztárcáját. Különben elragadó ember és nagyon udvarol nekem, ami ebben a nagy magánosságban roppant jól esik. Csak attól félek, hogy a számlára fogja irni. Nagyon egyedül vagyok itt. Egy külön kis pavillonban fekszem, amelyben az enyémen kivül mindössze még egy szoba van. Ezt a pavillont a mester a legeslegelőkelőbb betegeinek tartja fönn és én is csak rengeteg protekcióval jutottam be ide.

Mutass kevesebbet